
|
Ki életét
magasabb célnak szenteli, ne várja, hogy önmaga fogja élvezni a
gyümölcseit,
sok idő kell, míg az emberiség mezején a mag, melyet elhintenénk,
gyümölcsöket
hozhat, s életünk rövidebb, mint hogy ezt elérnénk, bizonyos csak az,
hogy
semmi jó, mit tevénk, elveszni nem fog, hogy minden mag, melyet
elhintettünk
meghozza termését, s ez elég jutalmul.
(Eötvös
József) |
|
Ám a csupasz földből falak nőttek ki. Valaha csend lakozott a házak között, Mára hangos gyerekzsivaj, ami ideköltözött. |
Itt megtanulod, hogy láss, ha a lényeget keresed. Rávezet arra, hogyan viselkedj, Színes térképet ad az életedhez. |
|
Azóta hallgatják diákok tanárok szavait. A tudás szavait, mi válasz mindenre, A legfontosabb kulcs, mely felkészít az életre. |
Tudni fogom mégis, mi volt iskolám címere. Szívembe véste magát minden, mi hozzá tartozik, Sok sikert kívánok annak, ki éveit folytatja itt. |
|
Te döntesz, hogy belépsz, vagy inkább kint maradsz. Ez a hely megtanít okosan dönteni, Eszedbe juttatja, hogyan kell a bajban küzdeni. |
Hiszen egyedül a világban te sem boldogulnál. Emelt fővel járj ide, s később légy büszke rá, Hogy valamikor az Eötvös iskolába járhattál. |